Sziasztok!
Nem tudom hol kezdjem, de szerintem nem is olyan lényeges.
Felteszem magamnak a kérdést: van-e még egyáltalán itt valaki? Érdekel-e bárkit is az, amit itt csinálok? Mert csak MAGAM miatt MÁSOKNAK segíteni... na azért ennyire nem vagyok hülye.
Ismerjük el, talán egy ember ha volt aki elismerte a munkám és örült annak amit készítettem neki. Lényegtelen személyiség vagyok a blogger világában és a blogom sem olyan, amiért érdemes lenne küzdeni.
Szóóvall ... szerintem érthető, hogy mi jön.
Gimibe megyek, méghozzá nem akármilyenbe. Minden időmet a tanulásnak akarom szentelni szeptembertől, és nem mással foglalkozni. Követni akarom azt a célt, amit kitűztem, és nincs időm más apró marhaságokkal foglalkozni.
Eddig tartott a gyerekkor. Eddig: egy éven át élvezhettem a blogger csodáit és a (TÖBBSÉGBEN) hisztis, dedós ovisokat, akik rajtam kívül még idetévedtek, és engem ostromoltak nap mint nap a hülyeségeikkel. Lehet, hogy nem hangzik ez olyan szépen, de ez az igazság. Aki a bloggerben tevékenykedik, az csak kétféle lehet: vagy egyetemista, aki hobbiként ír mindenről, és megbecsülik, vagy egy 10 év körüli kiscsaj, aki "élete történetét" akarja közszemlére tenni - persze álnéven.
Tehát én nagyon nem illek a képbe. Tényleg köszönöm azoknak, akik becsülték a borzasztóbbnál borzasztóbb munkáim, és nem hisztiztek mindenféle hülyeséggel. Az elején annyira jól indult a dolog... most pedig már messziről szeretném elkerülni.
De nehogy bárki is azt higgye, hogy most törlöm a szerkesztő programomat, az összes munkám és irományom. Nem. Ezt soha. Szerkeszteni fogok, és szeretném ezt komolyabb szintre emelni (a saját tudásomból).
Írni is fogok. És pont ezért nem akarok ide visszakerülni. Mert amint a blogok világába keveredtem egyszerűen nem ment... de én írni akarok. És ehhez az elhatározáshoz meg kell lépnem ezt is.
Tudom jól, hogy ezt sem fogja senki végigolvasni, mert mégis kit érdekelne ez a marhaság...
Az oka, hogy mindezt leírom, csupán annyi, hogyha akad valahol akár egyetlen ember is, akit valamelyest érdekelt az oldal vagy én, azzal tudassam, hogy nem véletlen tűntem én el innen.
Senki ne vegye rossz néven, amit írtam (nem, nem vagyok rosszkedvű, senki nem bántott meg; szimplán megjött az életkedvem, és teljesen tisztában vagyok az itt betöltött "szerepemről".)
Szóval egy sziasztok és egy viszlát (ha nagyon kellenék, facebookon keresettek utánam [bár azt sem nagyon használom...]) remélem legalább egy dislike lesz a bejegyzés alatt :)
Mindent köszön: Adison Smith
avagy
G.B.R.
xoxo
